Karen Rose regényeibe mélyen beleszövi a romantikus szálakat. Nem véletlen, hisz romantikus krimik, regények írója. Talán az íráskor uralkodó hangulatát függ, de egyik regényébe erősebb ez a romantikus vonal, míg a másikban inkább a véres horror vonal domborodik ki. Könyvei krimik, de annak is a véresebb változatai, nem pszicho irányzat, mert az ember nem kap frászt az olvasás során, de a vér némely oldalról csöpög, csakúgy, mint a nyálas romantika.
Ebben a könyvében a romantika kissé eltúlzott, megvallom őszintén, hogy akadtak olyan oldalak amelyeket emiatt átlapoztam. Egyszerűen a krimi olvasásakor kialakult idegállapotom nem tette lehetővé, hogy felemelkedjek a túlidealizált romantika világába, ezért hát lapoztam. Az írónak meg kellene találnia a helyes arányokat, illetve az alkalmazásuk időbeliségét.
Karen könyveitől a krimirajongók nem fognak ódákat zengeni, de szórakoztató könyveknek kiválóak. A szürkeállományt ritkán mozgatják meg, a cselekmények könnyen kikövetkeztethetőek, és követhetőek, ami főként már az idősebb korosztály számára lehet előnyös. Lehet, hogy én is ezért olvasom a könyveit? :) Szereplők száma nem eltúlzott, a névválasztás nem kacifántos, ennek is köszönhető, hogy nem kell állandóan visszalapozni, hogy ki kivel van. A karakterek jól felépítettek, szerethetők, vagy épp gyűlölhetők, attól függően, hogy melyik oldalon is állnak.
Nem ritkák a véres, szenvedős jelenetek, amelyek hála az író hiányosságainak, képileg még nem olyan kidolgozottak, mint Stephen King-nél. Ha ilyenek lennének, akkor egy-két jelenetnél könnyen felfordulhatna a gyomrunk, így azonban szimplán csak megbotránkoztatnak, és hagynak nyugodtan tovább olvasni.
A történet jó, a cselekmény vezetése, szövése élvezetes, az író stílusa kitűnő, épp ezért a regény olvasmányos, gyorsan átrágható, emészthető, élményt nyújtó.
Miről is szól? Végül is ezt megtudhatod, ha elolvasod, de röviden összefoglalva a zaklatásról. Mint minden zaklatásnak elsősorban a gyengék az áldozatai, úgy ebben a regényben is a gyerekek és a nők. Az író összegyúrta őket és így a fiatal, vagy fiatalkorú lányok zaklatása áll a középpontban. A regény olvasásakor a felszín alá vezet bennünket, bevezet a zaklatott lelki állapotába, megismerteti a jog és jogalkalmazók hozzáállását a kérdéskörhöz, valamint ad egy mellékágat amelyben a zaklatottakon segíteni akaró (többnyire a pszichológusok), vívódásaival is szembesülhetünk.
Minden könyvnek kell lennie mélyértelmű mondanivalójának, így Karen Rose-énak is van, de szeretem, ha az egy és oszthatatlan mondanivaló mellé társulnak még apróbb bölcsességek is. Sajnos nem mindegyik írónak fontos a bölcsesség átadása, ezeket a könyveket hívom én lelketlen irományoknak. A fő mondanivaló itt a zaklatás hatósági szinten történő helytelen kezelése, a kiegészítő bölcsességek közül pedig következzen néhány idézetek kiemelésével.
"Egyetlen pontos vágásra volt szüksége. Összeszorította a fogát, elképzelte a kívánt eredményt és nagy nehezen még egy utolsó, vágó mozdulatot tett a kezével. És ekkor kiszabadult. Kiszabadult." Az idézet akár egy életmód tanácsadó, vagy Coach, vagy népszerű lélekbúvár könyv lapjairól is származhatna. Bár itt egy fogvatartott, végtelenül elgyengült, kiéheztetett, megalázott és beteg fiatal lány önbiztatását olvashatjuk, aki tudja, ha valamit igazán akar, akkor az bekövetkezik.
"Egyszerre egy dologgal foglalkozz Corinne! Apró harapásokkal még egy elefántot is meg tudsz enni." Szintén zenész. Szinte biztosra veszem, hogy sok népszerű életmódos, sztár marketinges könyvben megtalálhatók az idézet második mondata. Nem kizárt, hogy Karen is ilyen helyről vette és szőtte bele saját regényébe.
Van a történetnek egy mellékszála is, ami a gyerekkori sérülések és annak felnőtt korba kinyúló hatásairól szól. Mivel ez a szál csak mellékesen fut, ezért ebben nem is mélyül el az író, de arra épp elegendő, hogy elgondolkoztasson bennünket. Vajon a mi gyerekkorunk mennyire volt mentes a sérülésektől? Ha volt is sérülésünk, akkor az mennyire határozza meg a felnőtt életünket?
"Ami viszont még mindig dühítette Deacont, az az, hogy Jim sosem ült le ezt elmagyarázni a vézna, rettegő kisfiúnak, hogy az tudja, nem arról van szó, hogy nem akarják őt, vagy teher lenne számukra." Deacon a regényben a rettegő kisfiú, akit gyerekkorban kiszakítottak a családi melegségből, melynek szükségességét nem tartották fontosnak indokolni számára, vagy nem gondolták, hogy ő ezt képes lenne megérteni, ezért felnőttként is cipeli a hátán ennek minden súlyát.
A könyvben egy apró tényező bosszantott. A ki nem mondott gondolatokat a regény lapjain dőlt betűs részekként olvashatjuk. Olvasásukkor rájöhetünk, hogy, ha ezeket a gondolatokat a tulajdonosuk ott és akkor kimondja, akkor mennyivel egyszerűbben menne az élet, mennyivel hamarabb lezárulhatna a nyomozás. Persze ebben az esetben a könyv is sokkal vékonyabb lehetne. Ha hajlandóak vagyunk ezen elgondolkodni, akkor akár a saját életünk hétköznapjaiban is hasznát vehetjük...
A könyv 2016-ban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. 789 oldalával vaskosnak bizonyul, kezelhetőségét elősegíti a puha fedele, vagy más néven kötése, de még így is csak egyes testhelyzetekben olvasható kényelmesen. Betűmérete nagy, a sorok szűkek, tele párbeszéddel, így egy oldalra kevés leütés, betű jut, így olvasása igen lendületes, és a szem számára sem megerőltető.
Papír minősége jó, vékony, könnyed tapintású, de a felülete szálas, mint egy félfamentes papírnak. A papír színe törtfehér.
Illata lenyűgöző, már zárt állapotban is édeskés, ami tovább fokozódik ha kinyitjuk és lapozzuk. Kellemes mélyen az orrba, majd onnan az agy tekervényeibe bújó illata hozzájárul az olvasás FLOW élményéhez.
Összességében javaslom a könyv olvasását, olvasási ütemtől és szokásoktól függően kellemes kikapcsolódást nyújthat egy hétre, vagy egy hosszú hétvégére.
