HTML

Olvasok

Friss topikok

Ken Follett: A katedrális

2017.09.16. 14:01 Kertember


katedralis.jpg

Amikor megjelent A katedrális első kiadása még a főiskolai padot koptattam. Mivel már akkor is megtetszett a mű, ezért megvettem. Többször nekifogtam az olvasásának, de az első száz oldalon sose jutottam túl. Megvallom őszintén, hogy a könyv stílusa, nyerssége az, ami megfutamított. Elriasztott az a sok gonoszság, ami a könyv lapjaiból kihullott, pedig csak 100 oldalon belül voltam. Így aztán sokáig a könyvespolcon porosodott a kötet. Közben többen elolvasták a kötetem, mígnem a baráti társaság egyik tagjánál nem ragadt. Nálam pedig szépen gyűltek a Ken Follett könyvek, így hát neki kellett állnom elolvasni őket. Az első az egy rövid regény volt tőle, könyvtári példány, a második az Évszázad trilógia első kötete A titánok bukása, ezt követte egy szünet, majd keresni kezdtem a katedrális példányom mindhiába. Gyorsan megvettem egy új kiadást, majd ismét a könyvespolcra került mostanáig. 

Megérte várnom az olvasásával, fel kellett nőnöm a feladathoz. Még ennyi évvel a hátam mögött is bosszankodtam a könyvön épp eleget. Ken Follett az egyik kezével ad a másik kezével pedig elvesz, de mindig többet vesz el. A középkorban játszódó történet központjában egy katedrális építése áll. Azt hinnénk, hogy ekörül forog minden, pedig nem. A katedrális és maga a történet arra szolgál, hogy a könyvfalók is szórakoztatónak találják. Én nem falom a könyveket, hanem átélem, lelkileg beszippantom, értelmezem, gondolkodom rajtuk, sőt nagyon sokszor álmodom is velük, főként akkor, ha lefekvés előtt olvasom őket, és épp egy izgalmas résznél kap el az álom. Szerintem a katedrális helyett a történet gerincét a szerelem alkotja, onnan indul és oda tér vissza. A szerelem és család erejét hol a rossz, hol a jó oldalról láthatjuk. Mindkét oldal fel tudja használni a saját igazának alátámasztására. Ebbe a fősodorba sok apró szál kuszálódik bele ilyen például az egyház, a vallás. 

A monumentális mű (972 számozott oldal), mára trilógiává nőtte ki magát, a harmadik kötet épp 3 nappal ezelőtt jelent mag hazánkban. Egy pillanatig nem hagy magunkra, nem engedi, hogy gondolataink elkalandozzanak. Minden oldalra tartogat némi információt, izgalmat, meglepetést. A történet nagyon gördülékeny, élvezetes telis-tele van mondanivalóval.

"Az elmúlt két évben akkora változás ment végbe életében, hogy úgy érezte, évek teltek el azóta, hogy anyjával olyan boldogan éltek az erdőben. Tudta, hogy soha többé nem lesz olyan biztonságban, mint akkor volt. Most, hogy megismerte az éhezést, a fázást, a veszedelmeket és a kétségbeesett reménytelenséget, mindig félni fog tőlük."

Nincs elég, idő, és hely sem, hogy ezeknek a mondatoknak a mélyére ássunk, de az író az egész regénybe visszatér ide és ellentétbe állítja a természetes életmódot a városias életmóddal. A sok mellékszálnak számomra ez az egyik legérdekesebb. Ebbe olyannyira el lehet merülni, hogy a napjainkban zajló klímaváltozás vitájáig is eljuthatunk. 

"Ritkán cselekedett bármit is a saját kedvéért. Ma reggel kivételt tett, Jackkel. Amikor felidézte, alig tudta elhinni. Olyan volt, mint egy álom vagy mint Jack fordulatos meséinek egyike, olyasmi, aminek semmi köze a való élethez. "

De sokunknak lehetnek ismerősek ezek a mondatok. Élünk és cselekszünk, de kiért, kikért is tesszük mindezt? Olyan ritkán teszünk valamit azért, hogy a saját lelkünk boldog legyen. természetesen a pótcselekvések egyike sem boldogít bennünket. Ken Follett kitűnően felismerte a világ működését, az emberi cselekedetek hajtóerejét, és ennek hangot is ad a könyvében. Olvassuk végig és bosszantani fog az a csupasz valóság, amivel szembesülni fogunk. A szereplők mindig mást tesznek, mint, amit mi olvasók elvárnánk tőlük. 

"Imádkozz csodákért, de ültess káposztát!" Ja kérem, várhatjuk a sült csirkét, ha nem teszünk érte semmit. :) 

"Nagyon mogorva lett a házasság óta, mint az az ember, aki számos vetélytársat legyőz, hogy ő legyen a király, azután pedig rádöbben, hogy a királyság fárasztó teher."

Mekkora igazság. Versengünk, küzdünk, ha pedig győzünk, akkor legtöbbször elmarad a katarzis élménye. Miért? Egyszerűen válaszolhatok a fenti idézettel mert: "Ritkán cselekedett bármit is a saját kedvéért." Ha pedig mégis magunkért cselekedünk, akkor az meg olyan élményekkel töltenek el, amelyek álomszerűek, és épp ezért nem hisszük el, hogy igazak. Mennyi modern pszichológiai, menedzser, ezoterikus könyv foglalkozik ezzel. Sőt ma már a mesepszichológia tudományága is megalakult. Mintha Ken Follett elébe ment volna az időnek.

"Mi értelme van pénzt adni egy darab fának? De az embereket már úgy meggyúrta az egyház, hogy bármilyen "szent" dologra önkéntelenül pénzzel reagáltak..." 

Egy pici kiragadott mondat az egyház álszentségéről. A többi végestelen végig a könyv lapjain megtalálható.

Nem idézgetek tovább. Olvassa el mindenki ezt a remekművet és garantáltan Ken Follett rajongó lesz. Örömhír minden leendő rajongónak, hogy igen termékeny író, így bőven lesz mit olvasni.

Az általam olvasott kiadás vaskos kötet, gyenge kezűeknek nem lesz könnyű az olvasás. 972 oldalon követhetjük az eseményeket, nagy betűkkel sok-sok párbeszéddel tűzdelt oldalakon keresztül. Az olvasás emitt és a magával ragadó történet miatt igen tempós. Nekem több hétig tartott, de ismerek olyan embert, akinek csak 3 napig.

Jó utazást mindenkinek a középkorba!

katedralis1.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem ken follett természetes életmód A katedrális egyházi erkölcsösség

A bejegyzés trackback címe:

https://kertemberolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr9912869264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.