HTML

Olvasok

Friss topikok

Ken Follett: A katedrális

2017.09.16. 14:01 Kertember


katedralis.jpg

Amikor megjelent A katedrális első kiadása még a főiskolai padot koptattam. Mivel már akkor is megtetszett a mű, ezért megvettem. Többször nekifogtam az olvasásának, de az első száz oldalon sose jutottam túl. Megvallom őszintén, hogy a könyv stílusa, nyerssége az, ami megfutamított. Elriasztott az a sok gonoszság, ami a könyv lapjaiból kihullott, pedig csak 100 oldalon belül voltam. Így aztán sokáig a könyvespolcon porosodott a kötet. Közben többen elolvasták a kötetem, mígnem a baráti társaság egyik tagjánál nem ragadt. Nálam pedig szépen gyűltek a Ken Follett könyvek, így hát neki kellett állnom elolvasni őket. Az első az egy rövid regény volt tőle, könyvtári példány, a második az Évszázad trilógia első kötete A titánok bukása, ezt követte egy szünet, majd keresni kezdtem a katedrális példányom mindhiába. Gyorsan megvettem egy új kiadást, majd ismét a könyvespolcra került mostanáig. 

Megérte várnom az olvasásával, fel kellett nőnöm a feladathoz. Még ennyi évvel a hátam mögött is bosszankodtam a könyvön épp eleget. Ken Follett az egyik kezével ad a másik kezével pedig elvesz, de mindig többet vesz el. A középkorban játszódó történet központjában egy katedrális építése áll. Azt hinnénk, hogy ekörül forog minden, pedig nem. A katedrális és maga a történet arra szolgál, hogy a könyvfalók is szórakoztatónak találják. Én nem falom a könyveket, hanem átélem, lelkileg beszippantom, értelmezem, gondolkodom rajtuk, sőt nagyon sokszor álmodom is velük, főként akkor, ha lefekvés előtt olvasom őket, és épp egy izgalmas résznél kap el az álom. Szerintem a katedrális helyett a történet gerincét a szerelem alkotja, onnan indul és oda tér vissza. A szerelem és család erejét hol a rossz, hol a jó oldalról láthatjuk. Mindkét oldal fel tudja használni a saját igazának alátámasztására. Ebbe a fősodorba sok apró szál kuszálódik bele ilyen például az egyház, a vallás. 

A monumentális mű (972 számozott oldal), mára trilógiává nőtte ki magát, a harmadik kötet épp 3 nappal ezelőtt jelent mag hazánkban. Egy pillanatig nem hagy magunkra, nem engedi, hogy gondolataink elkalandozzanak. Minden oldalra tartogat némi információt, izgalmat, meglepetést. A történet nagyon gördülékeny, élvezetes telis-tele van mondanivalóval.

"Az elmúlt két évben akkora változás ment végbe életében, hogy úgy érezte, évek teltek el azóta, hogy anyjával olyan boldogan éltek az erdőben. Tudta, hogy soha többé nem lesz olyan biztonságban, mint akkor volt. Most, hogy megismerte az éhezést, a fázást, a veszedelmeket és a kétségbeesett reménytelenséget, mindig félni fog tőlük."

Nincs elég, idő, és hely sem, hogy ezeknek a mondatoknak a mélyére ássunk, de az író az egész regénybe visszatér ide és ellentétbe állítja a természetes életmódot a városias életmóddal. A sok mellékszálnak számomra ez az egyik legérdekesebb. Ebbe olyannyira el lehet merülni, hogy a napjainkban zajló klímaváltozás vitájáig is eljuthatunk. 

"Ritkán cselekedett bármit is a saját kedvéért. Ma reggel kivételt tett, Jackkel. Amikor felidézte, alig tudta elhinni. Olyan volt, mint egy álom vagy mint Jack fordulatos meséinek egyike, olyasmi, aminek semmi köze a való élethez. "

De sokunknak lehetnek ismerősek ezek a mondatok. Élünk és cselekszünk, de kiért, kikért is tesszük mindezt? Olyan ritkán teszünk valamit azért, hogy a saját lelkünk boldog legyen. természetesen a pótcselekvések egyike sem boldogít bennünket. Ken Follett kitűnően felismerte a világ működését, az emberi cselekedetek hajtóerejét, és ennek hangot is ad a könyvében. Olvassuk végig és bosszantani fog az a csupasz valóság, amivel szembesülni fogunk. A szereplők mindig mást tesznek, mint, amit mi olvasók elvárnánk tőlük. 

"Imádkozz csodákért, de ültess káposztát!" Ja kérem, várhatjuk a sült csirkét, ha nem teszünk érte semmit. :) 

"Nagyon mogorva lett a házasság óta, mint az az ember, aki számos vetélytársat legyőz, hogy ő legyen a király, azután pedig rádöbben, hogy a királyság fárasztó teher."

Mekkora igazság. Versengünk, küzdünk, ha pedig győzünk, akkor legtöbbször elmarad a katarzis élménye. Miért? Egyszerűen válaszolhatok a fenti idézettel mert: "Ritkán cselekedett bármit is a saját kedvéért." Ha pedig mégis magunkért cselekedünk, akkor az meg olyan élményekkel töltenek el, amelyek álomszerűek, és épp ezért nem hisszük el, hogy igazak. Mennyi modern pszichológiai, menedzser, ezoterikus könyv foglalkozik ezzel. Sőt ma már a mesepszichológia tudományága is megalakult. Mintha Ken Follett elébe ment volna az időnek.

"Mi értelme van pénzt adni egy darab fának? De az embereket már úgy meggyúrta az egyház, hogy bármilyen "szent" dologra önkéntelenül pénzzel reagáltak..." 

Egy pici kiragadott mondat az egyház álszentségéről. A többi végestelen végig a könyv lapjain megtalálható.

Nem idézgetek tovább. Olvassa el mindenki ezt a remekművet és garantáltan Ken Follett rajongó lesz. Örömhír minden leendő rajongónak, hogy igen termékeny író, így bőven lesz mit olvasni.

Az általam olvasott kiadás vaskos kötet, gyenge kezűeknek nem lesz könnyű az olvasás. 972 oldalon követhetjük az eseményeket, nagy betűkkel sok-sok párbeszéddel tűzdelt oldalakon keresztül. Az olvasás emitt és a magával ragadó történet miatt igen tempós. Nekem több hétig tartott, de ismerek olyan embert, akinek csak 3 napig.

Jó utazást mindenkinek a középkorba!

katedralis1.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem ken follett természetes életmód A katedrális egyházi erkölcsösség

Robotok és a társadalmi probléma.

2017.09.10. 11:59 Kertember

Az egyszerű cím mögött nagy mélységek húzódnak. Tudósok, kutatók régóta foglalkoznak a kérdéssel, sajnos a széles nyilvánosság kizárása mellett. Ez a kizárás nem is helyes megfogalmazás. Biztosan vannak a kutatásnak olyan területei, amelyek nem nyilvánosak, de sokkal inkább arról van szó, hogy az emberek széles rétegeit nem is érdekli a téma. Sajnos nem értik és úgy gondolják, hogy nem is érinti őket. Pedig dehogynem.

Olvassátok el ezt a cikket. Sok mindenről tesz említést és ez még csak a jéghegy csúcsa. 

A gond ott van, hogy a tudósok egyre inkább egyetértenek abban, hogy a változás nem a megszokott módon fog bekövetkezni, hanem viharos gyorsasággal. Itt aki lemarad az valóban kimarad. 

cikkrobot.jpg

cikkrobot1.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: oktatási rendszer robotok és a társadalom

Sven Hassel: Menetjegy a pokolba.

2017.09.05. 10:47 Kertember

sven.jpg

Nagy intellektuális élményt nem nyújtó, de unaloműzőnek megfelelő könyvecske. Ráadásul gyors sikerélménnyel is kecsegtet még a lassú olvasók számára is, hiszen vékonyka könyv, nagy betűkkel, tele párbeszéddel és szűk sorokkal. Egyszóval, ha nekiülsz, akkor egy lélegzetvétellel az agyadra szippanthatod a benne lévő összes betűt, és mondanivalót.

De miről is szól? 

Ez egy háborús sorozat egyik tagja. A második világháborúban játszódód történetekről szólnak a sorozat tagjai. Az író maga is harcos volt, ez adja a történetek hitelességét, de nem a történelmi hitelességét, hanem a háborúban átélt élmények hitelességét. Nem az a lényeg, hogy ki vonult ki ellen csatába és azt épp ki nyerte meg, hanem a harcokban részt vevő emberek, személyek, helyzetek, érzések, érzelmek, gondolatok visszaadása történik meg a könyv lapjain. Mindezt olvasmányosan tárja elénk, gondoskodik arról, hogy ne csak a borzalom lebegjen a szemünk előtt, hanem szórakozzunk is a történeteken.

sven2.jpg

A sorozat néhány további része a képen látható.

De nem is csűröm-csavarom tovább. Ha van egy kis szabad időd, és ki akarsz törni az addig olvasott témáid közül, akkor lazításnak néha iktass be egy Sven Hassel könyvet. 

Könyvtári példányt olvastam, amelyből csak úgy áradt az az átható isteni könyvtárillat. :) Ha még nem volt benne részed, akkor próbáld ki. Menj el könyvtárba és szaglássz. :)

A Partvonal Könyvkiadó által megjelentetett könyv 359 oldalas, kellemes tapintású, közepes vastagságú lapokon nyomtatott nagy betűkkel, sok párbeszéddel, és keskeny sorokkal. 

sven1.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: Sven Hassel háborús téma Partvonal Könyvkiadó

J. R. dos Santos: Vaticanum Az ősi prófécia

2017.08.22. 15:05 Kertember

vatic.jpg

 

Nem egy nagy durranás. Nem tudom ki volt előbb a piacon, de mindegy is, az biztos, hogy Santos és Dan Brown egy területen mozog, de utóbbi messze veri a vetélytársát. Persze nem is biztos, hogy versengenek. 

Nem az első könyve az írónak amit megveszek és elolvasok, talán nem is az utolsó. Meg kell mondanom, hogy  a könyv külsőre nagyon kínálja magát, az ajánlást és a műfaj meghatározást elolvasva felcsigázza az embert, de olvasva a könyvet mindez elillan. A Kossuth könyvkiadót dicséret illeti a külalakért és az egyedi műfaj megjelenítésért. Sokat tesz az eladhatóságért. 

vatican.jpg

A cím kissé erőltetett. Közel 100 oldalon keresztül tárgyalja az író az ősi próféciát olyan részletességgel, ami a teológusokat kivéve senkit sem érdekel, na jó talán még néhány elszánt katolikust. rendesen bele is lehet aludni a témába, és csak azért olvassuk végig, hogy aztán a következő 350 oldal egy cseppet se csatlakozzon hozzá, hanem majd az utolsó oldalak egyikén lesz visszahivatkozás a témára. Gyakorlatilag az első 100 oldal egy regény, a következő 390 pedig egy másik. De nem csak így érhető tetten a kettősség, hanem a szereplők terén is. Az elején felbukkan egy szereplő fontos küldetésben, aztán a 25. oldal környékén eltűnik, de olyan szinten, hogy legközelebb a 470. oldal környékén bukkan fel, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az örömünnep, ami a jó győzelme miatt alakul ki, még inkább azzá váljon. Már már meseszerű befejezéssel érjen véget a mű. És itt nem kisebbítem a mesék szerepét, mert igenis fontosak és megvan a saját irodalmi világuk, de higgyétek el, hogy nem egy ilyen regényben. 

A regény nagyon alapos, olyan szájbarágós részletességgel fejti ki a történéseket, hogy unalmassá válik. Büszkeséggel tölt el, hogy mégis képes voltam végigolvasni, sőt koncentrálni a szövegre és beugrottak a korábban olvasott részek, egybe tudtam gyúrni a cselekményt. 

A csúnya rossz, gonosz szereplőről olyan nagy igyekezettel próbálta meg elterelni a gyanút Santos, hogy már csak emiatt is azonnal gyanakodni kezdtem rá, és nem alaptalanul, a végén kiderül, hogy nyakig benne ül a kulimászban. :) 

A könyvben vannak nagyon fontos élő szereplők, és tárgyak is. Az egyik tárgy nélkül kétszer is megakadna a cselekmény. Vajon melyik lehet ez a tárgy? Rájöttök már a könyv elején?

A könyv szép megjelenésű, mint már említettem a Kossuth könyvkiadó jelentette meg 492 oldalas. Nagy betűkkel nyomtatott, sok benne a párbeszéd, könnyen olvasható, de sok regénnyel szemben a sorok szélesebbek, így mégis több nap kell az elolvasásához. A lapok vékonyak, felületük picit érdes tapintású. A könyv súlya még épp megfelelő ahhoz, hogy kényelmesen tarthassuk. Kellemesen új könyv illattal rendelkezik (na persze az én példányom :)). 

vatican1.jpg

A történet nagyon érdekes főként az író könyv végre tett Megjegyzések elolvasása után. Javaslom, hogy ezzel a résszel kezdjétek az olvasását, akkor élvezhetőbbé válik az egész könyv, sőt jó nagy adag megbotránkozással is fog szolgálni. 

Összességében elmondhatom, hogy egy olvasását megért, ha olvasási élményt nem is sokat nyújtott, de a Vatikánról szolgáltatott új információkkal. 

Ne vegyétek meg, de olvassátok el!

Szólj hozzá!

Címkék: olvasás J. R. dos Santos Vaticanum Az ősi prófécia tudományos thriller a könyv illata olvasási élmény

Karen Rose: A veszély jelen van... közelebb, mint hinnéd

2017.08.07. 15:57 Kertember

 

karen.jpg

Karen Rose regényeibe mélyen beleszövi a romantikus szálakat. Nem véletlen, hisz romantikus krimik, regények írója. Talán az íráskor uralkodó hangulatát függ, de egyik regényébe erősebb ez a romantikus vonal, míg a másikban inkább a véres horror vonal domborodik ki. Könyvei krimik, de annak is a véresebb változatai, nem pszicho irányzat, mert az ember nem kap frászt az olvasás során, de a vér némely oldalról csöpög, csakúgy, mint a nyálas romantika. 

Ebben a könyvében a romantika kissé eltúlzott, megvallom őszintén, hogy akadtak olyan oldalak amelyeket emiatt átlapoztam. Egyszerűen a krimi olvasásakor kialakult idegállapotom nem tette lehetővé, hogy felemelkedjek a túlidealizált romantika világába, ezért hát lapoztam. Az írónak meg kellene találnia a helyes arányokat, illetve az alkalmazásuk időbeliségét. 

Karen könyveitől a krimirajongók nem fognak ódákat zengeni, de szórakoztató könyveknek kiválóak. A szürkeállományt ritkán mozgatják meg, a cselekmények könnyen kikövetkeztethetőek, és követhetőek, ami főként már az idősebb korosztály számára lehet előnyös. Lehet, hogy én is ezért olvasom a könyveit? :) Szereplők száma nem eltúlzott, a névválasztás nem kacifántos, ennek is köszönhető, hogy nem kell állandóan visszalapozni, hogy ki kivel van. A karakterek jól felépítettek, szerethetők, vagy épp gyűlölhetők, attól függően, hogy melyik oldalon is állnak. 

Nem ritkák a véres, szenvedős jelenetek, amelyek hála az író hiányosságainak, képileg még nem olyan kidolgozottak, mint Stephen King-nél. Ha ilyenek lennének, akkor egy-két jelenetnél könnyen felfordulhatna a gyomrunk, így azonban szimplán csak megbotránkoztatnak, és hagynak nyugodtan tovább olvasni.

A történet jó, a cselekmény vezetése, szövése élvezetes, az író stílusa kitűnő, épp ezért a regény olvasmányos, gyorsan átrágható, emészthető, élményt nyújtó. 

Miről is szól? Végül is ezt megtudhatod, ha elolvasod, de röviden összefoglalva a zaklatásról. Mint minden zaklatásnak elsősorban a gyengék az áldozatai, úgy ebben a regényben is a gyerekek és a nők. Az író összegyúrta őket és így a fiatal, vagy fiatalkorú lányok zaklatása áll a középpontban. A regény olvasásakor a felszín alá vezet bennünket, bevezet a zaklatott lelki állapotába, megismerteti a jog és jogalkalmazók hozzáállását a kérdéskörhöz, valamint ad egy mellékágat amelyben a zaklatottakon segíteni akaró (többnyire a pszichológusok), vívódásaival is szembesülhetünk.

Minden könyvnek kell lennie mélyértelmű mondanivalójának, így Karen Rose-énak is van, de szeretem, ha az egy és oszthatatlan mondanivaló mellé társulnak még apróbb bölcsességek is. Sajnos nem mindegyik írónak fontos a bölcsesség átadása, ezeket a könyveket hívom én lelketlen irományoknak. A fő mondanivaló itt a zaklatás hatósági szinten történő helytelen kezelése, a kiegészítő bölcsességek közül pedig következzen néhány idézetek kiemelésével.

"Egyetlen pontos vágásra volt szüksége. Összeszorította a fogát, elképzelte a kívánt eredményt és nagy nehezen még egy utolsó, vágó mozdulatot tett a kezével. És ekkor kiszabadult. Kiszabadult." Az idézet akár egy életmód tanácsadó, vagy Coach, vagy népszerű lélekbúvár könyv lapjairól is származhatna. Bár itt egy fogvatartott, végtelenül elgyengült, kiéheztetett, megalázott és beteg fiatal lány önbiztatását olvashatjuk, aki tudja, ha valamit igazán akar, akkor az bekövetkezik.

"Egyszerre egy dologgal foglalkozz Corinne! Apró harapásokkal még egy elefántot is meg tudsz enni." Szintén zenész. Szinte biztosra veszem, hogy sok népszerű életmódos, sztár marketinges könyvben megtalálhatók az idézet második mondata. Nem kizárt, hogy Karen is ilyen helyről vette és szőtte bele saját regényébe.

Van a történetnek egy mellékszála is, ami a gyerekkori sérülések és annak felnőtt korba kinyúló hatásairól szól. Mivel ez a szál csak mellékesen fut, ezért ebben nem is mélyül el az író, de arra épp elegendő, hogy elgondolkoztasson bennünket. Vajon a mi gyerekkorunk mennyire volt mentes a sérülésektől? Ha volt is sérülésünk, akkor az mennyire határozza meg a felnőtt életünket? 

"Ami viszont még mindig dühítette Deacont, az az, hogy Jim sosem ült le ezt elmagyarázni a vézna, rettegő kisfiúnak, hogy az tudja, nem arról van szó, hogy nem akarják őt, vagy teher lenne számukra." Deacon a regényben a rettegő kisfiú, akit gyerekkorban kiszakítottak a családi melegségből, melynek szükségességét nem tartották fontosnak indokolni számára, vagy nem gondolták, hogy ő ezt képes lenne megérteni, ezért felnőttként is cipeli a hátán ennek minden súlyát.

 A könyvben egy apró tényező bosszantott. A ki nem mondott gondolatokat a regény lapjain dőlt betűs részekként olvashatjuk. Olvasásukkor rájöhetünk, hogy, ha ezeket a gondolatokat a tulajdonosuk ott és akkor kimondja, akkor mennyivel egyszerűbben menne  az élet, mennyivel hamarabb lezárulhatna a nyomozás. Persze ebben az esetben a könyv is sokkal vékonyabb lehetne. Ha hajlandóak vagyunk ezen elgondolkodni, akkor akár a saját életünk hétköznapjaiban is hasznát vehetjük...

A könyv 2016-ban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. 789 oldalával vaskosnak bizonyul, kezelhetőségét elősegíti a puha fedele, vagy más néven kötése, de még így is csak egyes testhelyzetekben olvasható kényelmesen. Betűmérete nagy, a sorok szűkek, tele párbeszéddel, így egy oldalra kevés leütés, betű jut, így olvasása igen lendületes, és a szem számára sem megerőltető.

Papír minősége jó, vékony, könnyed tapintású, de a felülete szálas, mint egy félfamentes papírnak. A papír színe törtfehér.

Illata lenyűgöző, már zárt állapotban is édeskés, ami tovább fokozódik ha kinyitjuk és lapozzuk. Kellemes mélyen az orrba, majd onnan az agy tekervényeibe bújó illata hozzájárul az olvasás FLOW élményéhez.

Összességében javaslom a könyv olvasását, olvasási ütemtől és szokásoktól függően kellemes kikapcsolódást nyújthat egy hétre, vagy egy hosszú hétvégére.

karen1.jpg

 

karen2.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: krimi zaklatás Karen Rose olvasás flow élménye

Nemere István: Bio titok

2017.08.07. 14:52 Kertember

Nemere István munkásságának gyerekkorom óta nagy tisztelője és rajongója vagyok. Ennek a könyvnek a megvásárlásában is nagy része volt ennek a pozitív előítéletemnek. Vétel előtt nagyjából belenéztem a könyvbe, de sok időt nem szántam rá. Sajnos ezt megbántam az olvasás során, még akkor is, ha nagyon keveset kellett fizetni érte. 500,- Ft-ba került a kiadvány. 

A BIO-ról és a modern világ élelmezéséről, élelmiszer előállításáról már sokat tudtam, tapasztaltam. Igyekszem sokat olvasni ebben a témában, ezért arra gondoltam, hogy itt egy újabb lehetőség. Sajnos nem így lett. Csalódnom kellett a könyv aktualitásában, információ tartalmában. Gyorsan összedobott, felületes információkat tartalmaz, utalásként az író csak a forrásaira utal, konkrét megnevezések nélkül. Hihetnénk azt is, hogy a bemutatott esetek, amelyek nem mentesek a szenzáció hajhászástól az író kitalációi. Persze ezt nem feltételezem, mert hallani, olvasni máshonnan is a bemutatott esetekről, feltételezem, hogy az író is ezeket az általa olvasott történeteket szedte össze ebbe a kötetebe, és színesítette ki a saját írói vénájával.

Aki már szerzett némi információt ebben a témában, annak nem érdemes ezt a könyvet elolvasni, megvenni, aki viszont most ismerkedik vele, és szeretne rögtön megdöbbentő adatokhoz jutni az olvassa el nyugodtan, de csak mint érdekességet.

Annak ellenére, hogy nincs túl jó véleményem a könyvről, azt el kell ismernem, hogy Nemere István megpróbálja felnyitni olvasója szemét. Őszinte, szókimondó, és igaz megállapításai jó lenne, ha minél több ember tudatába beférkőzne. Néhány ezek közül:

" A "bio" nem csak étel-ital, hanem életmód kérdése is - nos ez az, amivel a legtöbben nem foglalkoznak, vagy amiről tudni sem akarnak."

Szólj hozzá!

Adam Brown : A kód.

2014.06.06. 13:56 Kertember

Egy nap alatt kiolvasható, nagyon egyszerű stílusban megírt, mindenféle látványos leírást nélkülöző könyv. Témáját tekintve összeesküvés elmélet. Mostanában egyre több olyan könyv jelenik meg, melyeket nem tudok más címszóval illetni, mint az összeesküvés elmélet. Nos ez is egy ilyen témájú könyv. Íróját tekintve külföldi nevet viselő, de olvasás során mindvégig az volt az érzésem, hogy valójában magyar íróval állunk szembe. 

kód.jpg

 

Népszerű téma, a számítógépes játékok áll a történet középpontjában, amely meg van fűszerezve egy jó adag ármánnyal, cselszövéssel, és egy igen sematikus szerelmi jelenettel. Mindkét vezérfonal nélkülözi  a fellengzéseket, egyszerű képi elemekkel operál az író. 

Maga a könyv nem nyújt nagy olvasási élményt, mégis elgondolkodtató. Olyanoknak ajánlom az olvasását, akiket megérintenek az összeesküvésekre alapuló, világot fenyegető történetek. Őket egy napig leköti, egy picit elgondolkodhatnak a történeten aztán gyorsan továbbléphetnek a következő könyvre.

Néhány érdekes idézet a könyvből:

"Sajnos a tudás megszerzőinek legnagyobb kerékkötői pont maguk azok az tudósok, egyetemi tanárok, akik a saját presztízsük védelme érdekében tűzzel-vassal irtják az előremutató gondolatokat, csakhogy ne essen csorba a tekintélyükön, az általuk képviselt dogmák megdőlése által."

"Tudod van egy mondás, miszerint, ha úgy érzed, hogy gödörben vagy, akkor az első dolgod legyen, hogy abbahagyod az ásást."

"... sok egyház esetében elmondható, képtelenek haladni a korral." Itt további érdekes sorokat is olvashatunk az egyházakról.

"A világon uralkodó pár ember kezében jelenleg nagyságrendekkel több pénz van, mint amennyit a föld összes java ér."

"A manipuláció lényege pont az, hogy ezeket a felsőbb hatalom által felállított sokszor értelmetlen szabályokat és normákat a sajátodként fogd fel, mert akkor teljes lesz a győzelmük."

"Ha végigkövetjük egy termék árának az összetevőit és megnézzük, hogy mely részeknél mennyi az adó, akkor kiderül, hogy nagyjából, egytizede marad meg annak, aki ,megdolgozott érte."

Ilyen, és ehhez hasonló magvas gondolatokkal van tele a könyv.

A könyv betűmérete nagy, könnyen olvasható, a szöveg tagolása szellős, áttekinthető.

383 számozott oldalt tartalmaz. Megjelent a BBS-INFO Kiadó gondozásában 2012-ben.

Szólj hozzá!

Címkék: összeesküvés elmélet A kód Adam Brown

Pittacus Lore: Ötödik csapdája

2014.01.04. 19:00 Kertember

Nem nyújt frenetikus olvasási élményt, nekem mégis tetszik. Az ötödik csapdája egy regényfolyam negyedik kötete. A negyedik, A hatok hatalma és a Kilencedik titka után ez a legújabb rész. 2013 karácsonyára jelent meg. Az író folyamatosan írj a regényt, ami egy kis csúszással jelenik meg nálunk. Az előző hármat is sikerrel vettem, tulajdonképpen falom a sorait. Megjelenést követően rögtön megveszem, majd 2-3 nap alatt elolvasom. Mivel indokolom nálam elért sikerét? A történettel. Ez egy sci-fi, de nem a nagy sci-fi írók módján, hanem egy egyszerű kis bárgyú történet izgalmasan feltálalva, némi szerelemmel, humorral, és többnyire happy end-el. És ez az, ami bejön nálam. Ha a történések vége pozitív kicsengésű, akkor már szerethető.

pittacusötödik.jpg

nagyon könnyű, nagyon olvasmányos regény, melyben a Földünkért küzdenek idegen civilizációk, miközben mi emberek semmit sem sejtünk az egészből. Persze vannak embertársaink, akik csatlakoznak a csatához. Egy részük a rossz, míg más részük a jó oldalon. Sajnos a rossz oldalon állnak többen, többek között a kormányzati szervek is.  

Sok magvas gondolatot nem tudok kihámozni a sorokból, de egyet azért sikerült. Ezt a jó oldalon álló, az emberek Földjét megmenteni akaró idegen civilizáció egyik képviselője mondja.

„Akkoriban szülőbolygónk még nem érte el teljes erejét, lakói még nem fejtették meg és bontakoztatták ki a Lorien (ez az ő bolygójuk neve) erejét, és békés harmóniában élve a bolygóval tálentumokat (emberfeletti képességeket nevezi így az író) kaptak ajándékba tőle. Fiatal bolygónk keresztúthoz érkezett: lakóinak dönteniük kellett, hogy engednek-e a gyors fejlődés vágyának, vagy megőrzik mindazt, ami természetes, és a fenntartható életet szolgálja”

Vajon mitől annyira ismerős számomra ez a helyzet? Mi emberek pont ezt tesszük a Földünkkel. A gyors eredmények érdekében a végletekig kizsigereljük, és, ha ennek hatására negatív változások mennek végbe, akkor van pofánk hozzá, hogy elhárítsuk magunkról a felelősséget. Sajnos jelennek meg olyan könyvek, eszmék, amelyek tagadják, hogy a klímaváltozáshoz bárminemű köze is lenne az embernek.

Szóval a csat folyik a Földünkért, melynek a tétje, hogy mi emberek szabadok maradhatunk, vagy leigáz bennünket egy másik faj, és nem mellesleg a Földet védők küzdenek a saját bolygójukért is a Lorienért, melyet újra életre tudnának kelteni, ha a Földi csatát megnyernék.

Vajon, hogy zajlik a csata, és mi lesz a vége az a könyvekből kiderül. Az viszont nem, hogy hány rész múlva kerül pont a történetre.

A könyvből film is készült, konkrétan A negyedik címűt filmesítették meg. Nem érdemes megnézni, az olvasás élvezetesebb.

Csak a könnyed olvasmányokat kedvelők fogjanak bele az olvasásába.

Betűméret közepes, könnyen olvasható, jól tagolt. 311 számozott oldalt tartalmaz. 2013-ban adta ki a Cartaphilus Könyvkiadó. Ezt a könyvkiadót érdemes megjegyezni. Nem túl felkapott, de nagyon jó könyveket jelentet meg.

pittacusötödiklap.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: olvasás olvasónapló krónikák Pittacus Lore Cartaphilus Könyvkiadó ötödik csapdája Lorieni

Kész átverés újabb újságcikkben a háztáji csirke húsáról.

2013.12.29. 20:07 Kertember

Ismét egy csodás példa a mágus újságírók tárházából. Rendesen fogynak azon újságok, amelyek nem az emberek átverésén fáradoznak.
Nem az a típus vagyok, aki beáll egy nagyáruház újságos polcai elé, és végigolvassa az újságokat. Vannak megbízható folyóiratok, melyekben megbízom, ezért ezeket átolvasás nélkül megveszem. Vannak, melyeket kapásból elutasítok, és vannak olyanok, melyeket rendszertelenül vásárolok, annak függvényében, hogy épp milyen cikkek vannak benne.
Ebbe a kategóriába tartozik a ZEM, azaz Zöld Energia Magazin is. 2013. októberi számának címlapján hatalmas betűkkel a;
„Tyúkólak titka. Eláruljuk, mitől más a háztáji csirke húsa."
Csábítónak tűnt, nagyjából belelapoztam az újságba volt még benne egy-két más érdekesnek tűnő cikk is, ezért megvettem. Az újság 555 forint.

zem.jpg


Hazaérve este nekiálltam az ominózus cikknek. Mit mondjak, ekkora haszontalan nulla cikkel rég találkoztam. Sajnos azonban mostanában egyre gyakrabban.
A cikk egy kutatóval készült interjú. A kutató azt kutatja, hogy „Mit kell enniük a haszonállatoknak, hogy egészségesek legyenek, és így az ember a húsukkal a lehető legjobb táplálékhoz jusson?" A téma roppant érdekes. Gondoltam most megtudom az igazságot. Tévedtem. Megtudtam viszont:
• Hogy a kutató tudósnak, vagy tanárnak készült-e a pályája elején.
• Hogy a kutató felháborodik, ha félreérhető, vagy téves tényeket írnak, terjesztenek, melyekkel őt is megkeresik, és ezekre a legjobb tudása szerint válaszol, vagy csak széttárja a karját.
• Az őstermelő csirke húsa nem azért más, mert más takarmánnyal eteti, mint a nagyüzem, hanem azért mert tovább neveli, így érettebb lesz a húsa. Sőt az őstermelő nem ellenőrzött takarmánnyal etethet, ami gondot okozhat, de nem a húsban, hanem a belsőségekben, főként a májban felhalmozódó toxikus anyagok miatt. A kutató ezért inkább az ellenőrzött nagyüzemi hús híve.
• Hogy a bioetanol-gyártás mellékterméke kiváló takarmány.
• Hogy az oxigén egy aktivált formájában károsodást okozhat, ezt ellensúlyozhatják az antioxidánsok, melyeket az emberi, állati táplálék is tartalmazhat. Az hogy ezek mennyire hatékonyak sok mindentől függnek.
• Hogy vannak prémium,- és tömegtermékek, melyek nem azonosak. Például a prémium sertéshús termékekhez a disznót két évig hizlalják, ettől lesz más és nagyon drága az abból készült hústermék, melyet csak kevesen érnek el, azaz tudnak megfizetni. Hétmilliárd ember nem etethető ilyen hússal.
• A kutató nem gazdálkodik.
• A kutatót elismerik diákjai, és Ő két fontos dolgot akar átadni a fiataloknak az örök kíváncsiságot és a munka szeretetét.

zemcikk.jpg


Ennyi lenne a cikk, igaz ezt egy kicsit bővebben írják le. Dele üres semmitmondó szavakkal, de a lényeg mindenhol hiányzik. Szuper, hogy okos emberek kutatásokat végeznek, de mért nem ismerheti meg az olvasó ezeknek az eredményét. Gyanítom, kitalálnám a választ. Ha nem lehet leírni az igaz egyértelmű, informális válaszokat, mert abból perek lennének, netán fájna az igazság, akkor meg minek fognak bele az újságírók az ilyen témákban. Csak azért meglobogtatnak a címlapon ilyen témákat, hogy eladják az üres folyóiratot. Ez ám a kész átverés.

Szólj hozzá!

Címkék: olvasás újságcikk átverés a sajtóban ZEM Zöld Energia Magazin

Karácsonyi hasznos tanácsok.

2013.12.27. 21:24 Kertember

Szomorúan tapasztalom, hogy az újságírás színvonala egyre zuhan. Persze van kivétel újság és újság között, sőt akár egy újságon belül is találni jó cikkeket, de mostanában egy-két cikk már kiverte nálam a biztosítékot. 

24órakaricikk.jpg

Az egyik ilyen még az ünnepek előtt 24 órában címoldalon megjelent hasznos tanácsok az ünnepi vásárlásokhoz. A fenti kép ezt a cikket mutatja. Aki olvasta tudja miről beszélek. Nem tudom mennyire olvashatóak a tanácsok, de pl:

"Fenyőfa. Vegye, ha látszik a törzsén, hogy frissen vágták ki. Ne vegye összekötözve, illetve ha elbarnult, vagy kiszáradt a vágás felülete."

Hát ezek aztán óriási tanácsok. Kíváncsi lennék arra az átlagos vásárlóra, aki meg tudja ítélni, hogy mikor vágták ki az adott fenyőt. Ha már látható jele van a korai vágásnak, akkor azt többnyire mindenki felismeri, de a néhány héttel korábbi kivágást csak nagyon rutinos szemek veszik észre. Ne vegyük összekötve. Ki az aki látatlanba vesz fát. Ezek helyett az üres frázisok helyett inkább pontosan le kellene írni, hogy milyen jelei is vannak a rossz fának.

"Szaloncukor. Vegye, ha jó minőségű csokoládéból gyártották és szépen becsomagolták." 

Ez megint mekkora tanács. Honnan a fenéből tudnánk, hogy miből gyártották. Az illetékesek is csak akkor tudják, ha laborban megvizsgálják. Rohangáljunk mini laborral a zsebben.

És a többi tanács is hasonlóan hasznos okosságokat ír. 

Maga a grafika tetszetős, de könyörgöm ne adják már le ennyire a színvonalat. A lap ára egyre borsosabb, amiért egyre kevesebbet kapni.

Szólj hozzá!

Címkék: 24 óra karácsonyi tanácsok