HTML

Olvasok

Friss topikok

Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

2013.12.26. 19:42 Kertember

Nagyon olvasmányos, tanulságos, lebilincselő regény. Műfaját tekintve nem könnyű besorolni. Krimi, thriller, de akár lehetne valóságon alapuló dokumentumregény is. Bár a könyvből és a hozzá tartozó kísérő információkból nem derül ki, hogy megtörtént-e ez az eset, de a könyvet olvasva valahogy az az érzése az embernek, hogy ez bizony megtörtént eset, vagy esetek feldolgozásán alapul.

alélek.jpg

A regényt egy rendőrségi elemző írta a cselekmény pedig a családon, kapcsolaton belüli erőszak olyannyira hiteles leírása, hogy szinte benne érezzük magunkat a cselekményben. Végigkövethetjük egy erőszak, lelki terror sújtotta fiatal nő szenvedéseit. Testi szenvedésein könnyen túl tudná magát tenni, de amit a lelke kapott azt nagyon nehéz átlépni. Vajon sikerülhet valaha feldolgozni, begyógyítani a lelki sebeket?

Mivel az írónő a családon belüli erőszakkal hivatásából kifolyólag nap, mint nap találkozik, ezért a könyvben tett megállapításait érdemes komolyan venni. Mindig elgondolkodtatott az, hogy vajon mért marad egy ember, egy másik ember mellett, akkor, amikor attól csak rosszat kap. A köztük fennálló kapcsolat egyirányú, az egyik fél elveszi azt a másiktól, amire neki szüksége van, míg a másik csak ad, de azt nem önszántából, hanem kényszerből teszi. És ezt a kényszer sokszor nagyon brutális erő idézi elő. Sokszor bele tudom magam gondolni a szenvedő fél életébe, de sose tudom elfogadni azt, amikor a szenvedő képtelen változtatni, kilépni. Valljuk meg őszintén; a lenti sorok valóban megfogalmazódnak a fejünkben, ezt teszi meg helyettünk az írónő is.

„Mindig ostobának hittem azokat a nőket, akik kitartanak olyasvalaki mellett, aki bántalmazza őket. Végtére is csak kell lennie egy pillanatnak, amikor rádöbbenne, hogy a kapcsolatuk rossz irányba fordult, és rettegnek a párjuktól – egy pillanatnak, amikor ideje lelépni. Elmenni és vissza se nézni. Mi értelme maradni? Láttam ezeket a nőket a tévében, olvastam róluk a magazinokban, ahogyan arról beszéltek, hogy ez nem ilyen egyszerű, és mindig azt gondoltam, hogy de, ez ilyen egyszerű – lépni kell, és vissza se nézni.”

A könyv olvasása során belátást nyerhetünk az így működő kapcsolatokba. Láthatjuk, hogy mért is nehéz az ilyen kapcsolatokat szétzúzni. Talán kijelenthető, hogy a kilépéshez szerencse is kell, pláne akkor, ha a szenvedő mellett nem állnak támogatók, segítők. Az egyik legfontosabb a kapocs a család lenne. Sokaknak sajnos nem adatik meg, ők elve jobban ki vannak szolgáltatva a kihasználók seregének.

„Aznap lett volna anya hatvanötödik születésnapja. Gyakran eltöprengtem, milyen lenne, ha még élne… Ha élne, teljesen másként alakult volna az én életem is.”

A családtagok, barátok, ismerősök mellett a legnagyobb segítő az állam által működtetett szervezetek lennének. A könyvben találni olyan sorokat, melyek ezek elmarasztalását fogalmazzák meg. Úgy gondolom, hogy ezeket nagyon érdemes megfontolni. Pláne annak fényében, ami az elmúlt időben a hazánkban zajlik-e téren. Néhány elgondolkodtató, kritikus idézet a műből.

„ Mégiscsak orvos, sőt lélekbúvár, ha már itt tartunk. megtestesített mindent, amit az azt megelőző három évben kerülni próbáltam. Kórházszag áradt belőle, és kórházi tekintély is – az olyanok tekintélye, akik megmondják, mit csinálj; akik kielemeznek és gyógyszerekkel tömnek; akik döntenek helyetted és olyan útra terelnek, amelyet ők tartanak az ellenőrzésük alatt.”

Milyen lényegre törő kritika ez az orvostársadalomról. Betegként éreztünk már ezeket a gondolatokat?

„… pedig valójában éppen az orvosoktól és nővérektől menekültem, ettől az egész ijesztő rendszertől, amit teljesen értelmetlennek láttam – noha tökéletesen betöltötte a feladatát:”

Találhatunk kritizáló sorokat a rendőrségről, sőt az igazságszolgáltatásról is.  

Az írónő sok hasznos tanácsot is nyújt az ilyen, vagy hasonló helyzetben lévő nőknek. Biztos vagyok abban, hogy tanácsai mögött gyakorlati tapasztalat húzódik meg.

„… meg kell tanulnom, hogy ezúttal ne legyek áldozat – se a magamé, se másé. Erőre van szükségem, hogy megbirkózzam mindazzal a rosszal, amit az élet még tartogat számomra. Vissza kell szereznem az irányítást.”

„… hogy többé ne legyenek valóságos, megindokolható félelmek, csupán a kényszerbetegségeim tünetei. Nem hasznos félelmek, a betegségemből fakadnak - miért akarnám megtartani őket?”

Ezekben a sorokban nagyon sok fontos információ össze van zsúfolva, melyek mindegyikén hosszasan érdemes elgondolkodni, de nemcsak azoknak, akik családon belüli erőszakban élnek, hanem minden más embernek is. Olyan embereknek, akiknek a gondolkodása normális. Bár az írónő a normális gondolkodásról is nyilatkozik pár sorban.

„Újra a fejembe tolakodtak a sokat hallott mondatok: Ez nem normális. A normális emberek nem így gondolkodnak. Baszódj meg, világ – mi a francot jelent az, hogy normális?”

Aki csak teheti, olvassa el ezt a könyvet. Nem fog benne csalódni. Ha másként nem, akkor egy egyszerű krimiként kezelve is nagyon élvezetes. A végkifejlet pedig igazán jó. Lendületes stílusa, olvasmányossága, és nem túl vastag mivolta miatt egy nyugodt napon könnyűszerrel kiolvasható.

aléleklegsötétje.jpg

A könyvet könnyű olvasni, szellős, jól szerkesztett, a betűméret átlagos.

Kiadó az Alexandra Könyvesház Kft. megjelent 2012-ben. 407 számozott oldalt tartalmaz. 

Szólj hozzá!

Címkék: olvasás erőszak családon belüli olvasási napló Haynes Elizabeth Haynes A lélek legsötétje

A bejegyzés trackback címe:

https://kertemberolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr65709844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása